Az egri fehérborok a vörösökhöz hasonlóan, lendületes savakkal és gyümölcsös zamatokkal adják vissza az itt honos fajták és a termőhely harmóniáját. Az újra szép teljesítményt nyújtó bikavérek és egyéb vörösborok mellett a fehérek olykor talán mégsem kaptak kellő figyelmet. Az egri borásztársadalom több mint száz év elteltével ezért elérkezettnek látta az időt, hogy megkeresse a bikavér fehér párját. Megtalálta, és megszületett az Egri Csillag. A fehér házasítás a kárpát-medencei fajtákra: a furmintra, a hárslevelűre, a leánykára, a királyleánykára, a zengőre és a zenitre épül a bikavérhez hasonló, nagy reményekkel.
Kövesd az egri csillagot! – az Egri Csillag legendája
Senkit sem lephet meg igazán, hogy az Egri Csillag története egészen a török időkig vezethető vissza. A legendát kutatva bukkantam rá Eger egyik legjobb ismerője, Türk Frigyes egy 1903-as írására, amelyben megemlíti, hogy a Nagy-Egeden és környékén, a város északkeleti végein lévő szőlőkben valaha őrkunyhók álltak. Az egyik őrkunyhó romja a mai napig létezik az Ostoros melletti előhegyen: a régről itt maradt objektumot ma is Csúnyamunkának hívják a környékbeliek. Türk leírása szerint ezek az őrházak éjjel fáklyákkal voltak kivilágítva, így téve beláthatóvá a területet. Az őrkunyhók éjszakai fényének így védelmi és útjelző funkciója is volt.
Ez azért volt fontos, mert ez az előhegy vezetett be – és vezet be ma is – Ostoros felől az egri borvidék egyik nagy völgyébe, az Almagyar- és a Sík-hegy vonulatába. Az út aztán folytatódik az Eged mentén a Bükkön át, az őrkunyhók tulajdonképpen egy kereskedelmi útvonal fontos pontjait jelölték az Alföldről és az északi hegyek felől utazónak egyaránt. Az út mentén pedig bor, gabona és textiláru cserélt gazdát. Az Almagyar-, Sík-hegy völgyében folyó Csurgó-patak annak idején a Nagy-Eged egy kis tavát táplálta, a tó vize pedig a lovakat, jószágokat itatta.
Az akkoriban hosszú ideig eltartó utazást mifelénk sokszor éjszaka sem hagyták abba. Tehették is, mert amikor Eger határához értek a sötét éjszakákban, az Eged-hegy szőlőinek őrkunyhói világítva mutatták az utat. A gyakran boroshordókkal megrakott szekerek így kényelmesen és biztonságosan közlekedhettek évszázadokon keresztül Eger határában, ráadásul nagyobb fizikai megterhelés nélkül, hiszen a lovak szinte végig laposon poroszkálhattak, egészen a hegyekig.
Az utasbarát jelzőfényeknek híre ment országszerte. Akkoriban terjedt el ez a mondás, hogy ha Egerbe utazol, kövesd az egri csillagot!
ifj. Csutorás Ferenc
